685. szám Vers

Hűség

By

Öreg deszkák, rajtuk ülök
Velük együtt majd megszünök
De még tart a ragaszkodás
És ez bizony nagyon csodás

Lassan függönyt sző a csend
A természeté itt a rend
Bólint a fa, puha az avar
S integetni készül a kar

A lágy könnyedség körbefon
Oly jó pihenni a padon
Futni a gyermekkorba gyorsan
A gondolat száguld az alkonyban

Aztán visszatér újra a mába
Ebbe a vad és rideg világba
De talál egy apró szigetet
Ahol újjászületni lehet

Öreg deszkák, rajtuk ülök
Úgy érzem, hogy nem vénülök
Lelkem örök ifjú marad
Soha nem hagy el ez a pad

You may also like