Mathius kacsáztat mégis vágott követ
apró próbálja mért ne ugyanazt
véreb kutyák köveken Verebélyt
Veronikát védik a kedves keszkenőst
kit idéz keszonost ki idéz tavaszt
és még itt mire kémlelőn
aztékos szemekkel hunyorgó nem-én
kerozin emléke csontokban csontjaimban
a csont meg telefoncsöndbe rejtezetten
mire készül fel megint a költemény
kívánja célkeresztje ez még véget érjen
na és ha azték na és ha gályarab
megláncolt bokával kezekkel
úszva mert úszni s vinni kell
szájban altamirát köves rajzokat
Mathias rex lesz már most félkirály
kővel verik kenterbe szennycsatornám
Dunau partján hej a dinnyehéj is
sokszor említett ha hugyos városomból
rámszól a kisfiú ki más az ősapám
kalapjaink amúgy rendesen romásak
de más is csáléra álló itten
mert Sára Annamáriával mi lesz
mióta nem vigyázom mióta mégis
méltán vigyáz ránk egy-isten
és a fel-nem-szólamlott gyermekek
és miről szólhat még bölényvadászat
nyilak dárdahegyek szerint
berepülő pilóta élni-halni
ami látszik nem a látszat
