674. szám Vers

Közlegény költő

By

Megyek előtted, futok utánad,
ha bátran kísérsz, nem érhet bánat.
Tépett lángomban karold át vállam,
nélküled nehéz sötét szobámban…
Kitárom egyszer azt az ablakot,
miért lopta el tőlem a Napot?
Hűséges társam maradtál, remény,
jó csak te vagy hozzám s a hajnalfény.

Roskadó part, kedves árnyék kísér,
Megcirógatnám, fénye földig ér.
Messziről integetve fut, látom,
furcsa hajnal az otthoni fákon.
Szálfa a lábam, húznak a rögök,
a lelkem folyton fényért könyörög.
Közlegény-költő! Őrségben állok!
Kettőnknek őrzöm e rút világot!

You may also like