Piros rigó

Megfáradt vénám
parázsló vére,
megfesti majd a
földet feketére.
Dércsipkés éjszakák
égi sarkok,
csak tudhatnám, hogy
tőlem mit akartok?
Mert a lángcicomás
áradatban
kezdi okádni tüzét
a földkatlan,
s piros rigó leszek
megfoghatatlan,
én az élők között
holt – halhatatlan
s muzsika száll majd utolsó dalomban
ahol a sírásók
ásó nélkül ásnak,
mert soha se hittem
az elmúlásnak.

0