639. szám Vers

Belső világ szonettkoszorú X. Költészet

By

Míg szívem újra múzsájának hódol,

sziget-sár emelkedik mély, zavaros tóból…

Múlt, jelen vagy jövő? Végül egyre megy;

saját időt élek s mindent elvetek.

Lét nélkül a költészet mit érne? Anyag!

s költészet nélkül a lét – nem formált agyag.

S kit megérintett a pokol hét ujja;

hite elveszik s nem jön vissza újra.

A csend szavát hallgatom égő szemekkel

s miként a valóság jön képzeletemhez:

Az Úr hatalmas, úgy hiszem védtelen,

pedig csupán gyarló lelkem végtelen.

S felnőtt gép-spirálomban is él a gyermek;

Test és Lélek Univerzuma a versnek.

You may also like