641. szám Vers

Belső világ szonettkoszorú XI.

By

Szilánkok

   Bogdán Jánosnak ajánlom

Test és Lélek Univerzuma a versnek,
miként elhullt gyermekkorom. Fejemben
cseng jó tanítóm intő szava: „Amerre
jársz fiam, a víz is kigyúl melletted!”

Merthogy másodmagammal répát sütöttem
a szénakazal tövében; megégett
ruhám, a kazal – s ugrott a zsebpénzem.
A társam – kapott, zsebét büszkén ütötte;

éjjel, pizsamájából elcsentem pénzét
és helyébe fűszert raktam. Úgy kóricált
reggel, ahogy ébredt: – lestem megnyúlt képét
s aznap sarokban térdeltem: kukoricán…

Gyerek voltam: sok gátam lerakódott.
Fiatal vagyok: életem csak hóbort.

You may also like