öt percig ereszkedik le
a mínusz tizenkilencedikre
akkor te is kiszállsz a kasból
addig ha tudsz állva még alszol
magyarország legmélyebb pontja
kő zuhog plexikobakodra
ezer méterrel a föld alatt
fejted uránércért a falat
félmeztelen a forró sötétben
megreccsen fölötted az acéltám
új vagy a társak normádat nézik
összeesnél ám csilléd csak félig
’masszív gyerek’
éjjel izmod remeg
sűvít a sűrített levegő álmodban
megizetik csak ez számít mostan
égtől messze pokolhoz közel
a te ölednél nincs annál jobb hely
tedd hát le tízkilós fúródat
vedd hát fel hisztizős fiadat
tudom anyósod kikezdett veled
nem maradhattál muszáj volt menned
de gondolj rám is úgy kéne még egy apa
emelj föl innét amikor mégy haza
s arcod hűs tisztázó sugarával
fejlámpád szentjánosbogarával
nézz rám
Megjelent a szerző angyalvakond című kötetében.
