664. szám Vers

Végleges

By

A nagy szerelem a tinta
mit az ember ír a papírra
de olykor a toll kiszalad
teleszántja az asztalt
aztán a tartója lehull
a szőnyegre kiborul
nem itatja fel onnan semmi
amit nem lehet elfeledni
pecsétel szívekbe mártva,
sorsát benne meglátja
élheti másképp az életet
de nem múlik ami végleges

You may also like