In memoriam Garai Gábor
elfecsérelt évek csak jöttök szemben
kivénültök szívemben akár kínjaim
hol vannak már egykori borozásaim
mikor a KÖLTŐT vártam kapujában
aki percnyi pontossággal érkezett a kocsmából
kezében vörösborral telt kanna
szívében több év fiókba zárt vers
ültünk telt poharakkal kezünkben a szobában
majd végigvezetett azon az utcán hol született
csak borút bánatot fájdalmat láttam szemében
mert kötetét a Szépirodalmi évek óta sutba dobta
nyolcvanhatot írtunk kemény tél szállt szemére
ittam szavait én süldő költő s mikor megmondtam
hány éves vagyok
„én már akkor Kossuth-díjas voltam” válaszolt szerényen
nem megbántva sőt dicsérve verseim…
elfecsérelt évek csak jöttök szemben
kivénültök szívemben akár kínjaim
