666. szám Vers

Plafon a csillagok alatt

By

Hogy nő a repedés a falon,
mész rakódik le a szívben,
fogy a fény az áfonyaízben,
tegnapi emlék; holt hatalom.

Ennyi maradt; hát így akarom,
remegés alszik a kézben,
imává lesz majd az Egészben,
s széthull azután, tétova lom.

Hullnak szét, el a barátok,
por lett házak törmeléke,
halovány a régi zsarátnok.

Nem találta, mit úgy keresett,
elkerülte a szent szeretet.
Mi lett volna címere, éke.

***

Mi lett volna címere, éke:
elkerülte a szeretet
nem lelte, mit úgy keresett
por már házuk törmeléke.

Haloványul a régi zsarátnok,
lombként hullnak a barátok,
imává lett az egészben
az alvó remegés a kézben.

Széthull, aztán tétova lom,
ennyi marad, hát így akarom,
fogy a fény az áfonyaízben,

tegnapi emlék: holt hatalom.
Mész rakódik le a szívben,
Hogy nő a repedés a falon

You may also like