Arcaink Beszámoló Első Kézből a Hajléktalanságról Résztvevők véleménye

Akó Tícián: Miért szeretem csinálni?

By

Miért szeretem csinálni?

Az EKH betűszó feloldása: Első kézből a hajléktalanságról. Magam is hajléktalan vagyok, a Fedél Nélkül című utcalap terjesztéséből van jövedelmem. A szerkesztőségben, ahol vásárolom a lapot, Szenográdi Réka (koordinátor) megkérdezte, lenne-e kedvem egy érzékenyítő programban részt venni.

Ripacs vagyok, imádok szerepelni, azonnal igent mondtam.

Elsősorban középiskolásoknak tartunk rendhagyó osztályfőnöki órákat. A program, ha a teljeset adjuk elő, két részből áll. Először interaktív módon beszélgetünk általában a hajléktalanságról, majd egy hölgy és egy férfi elmondja nyolc-tíz percben az élettörténetét, természetesen ők is hajléktalanok. A második negyvenöt percben egy játékra kerül sor, ahol általában két ötfős csapat vesz részt, ők alakítják a kezdő hajléktalant, mi pedig a társadalom többi részét (rendőr, mentősök, jegyellenőr, stb.) Úgy kell elképzelni, mint általában a társasjátékokat, mint például a „Ki nevet a végén?”. Vannak játékmezők, minden csapatnak bábuja, dobni kell a dobókockával.  Végcél, hogy a hajléktalan ágyhoz jusson. Megjegyzem, a diákok többsége ezt szereti a legjobban.

Hadd osszam meg Önökkel néhány élményemet. Egyszer az első részben megkérdeztem a tanulókat, volt-e már kapcsolatuk hajléktalanokkal. Elmondták, az iskola előtti parkban néhányan ott tanyáztak, az osztály gyűjtést rendezett a részükre, szendvicseket készítettek, almát is vittek nekik. A hajléktalanok megköszönték a szendvicseket, az almát nem fogadták el, arra  hivatkozva, hármuknak van összesen négy foga.

Egy másik alkalommal kolléganőmmel házaspárt alakítottunk. A  jelenet szerint egy hajléktalan fekszik egy padon, a házaspár megáll előtte. A hölgy jóindulatú, vacsorát és kabátot akar hozni a szerencsétlennek, én, mint férj gonoszkodok, minek ez, jó hogy nem költöztetjük be magunkhoz, ilyenek. A fiatalember, aki a hajléktalant alakította, egyszer csak megunta a vitát, karon ragadta”nejemet” és “maga nem érdemli meg ezt a nőt” felkiáltással elviharzott vele az éjszakába.

A Város Mindenkié egy csoport, civilek és hajléktalanok együtt küzdenek a lakhatás jogáért. Balog Gyula barátom arról beszél a tanulóknak, hogy előző nap egy tüntetésen vett részt az AVM-mel, Föláll egy fiú, és azt mondja: „tudok róla, reggel jöttem ki a rendőrségről, előállítottak, rabosítottak, mert én toltam a hangosító kocsit”.

A legjobb az egészben az, hogy nem hiába megyünk az iskolákba, értelme van annak, amit csinálunk, ez általában már a rendhagyó osztályfőnöki óra után kiderül, sokan maradnak, ha tehetik, kicsit beszélgetnek velünk, van aki szó nélkül átöleli valamelyikünket. Ezért érdemes ezt csinálni.

Gede Márton, alias Akó Tícián

You may also like