480. szám Vers

Vonat 1975

By


ott ülsz a vonaton
ott ülsz 1975-ben
nulla óra tízkor indul
újra ugyanabban a fülkében
kivilágított mint
a füst a mérhetetlen
éjszaka sötétjében
ugyanazok az utasok
álarccal az arcukon
erősen szorítják
kezükben poharaikat
kiömlik a bor
egy éjszakai románc
pihéi szállnak
gyengül az idő
az öreg isten
nem kedveli a vasutat
fénykéve az asztalon
gyertyánk alszik
hajnali köd bújtat
célszemélyt és bérgyilkost
a lélek rákja
rágja napunk-éjünk…

2012 október, első díj

You may also like