388. szám Vers

Ülök a vízparton

By

Ülök a vízparton egyedül,
a közelben egy tücsök lágyan hegedül.
Merengve bámulom a szennyes vizet,
körülöttem a fű, szinte sistereg, oly meleg.

Fenn a nap tűz fáradhatatlanul,
a bőröm tőle oly gyorsan lebarnul.
Az arcom a hőségtől pirosra hevül,
de sajnos, nem bírom a meleget az árnyék nélkül.

Lihegve vánszorgok a bokor tövébe,
úgy nézem a kisdunát, az árnyék ölében.
Letörlöm arcomról a verejték cseppjeit,
s olvasom Petőfi gyönyörű verseit.

You may also like