Emlékező Radnóti Miklósra
„A fákra felfutott a szürkület…
…s mi élünk itt tovább, – de nélküled.”
Csecsemő fölsír, majd mély csönd terem:
vajúdó arca sápadt-vértelen,
– életet életért az áldozat –
őrangyal fogta a pártodat,
baba arcodon vérpír a festék
alvadtan lepte testvéred testét,
társsá szegődött örök árnyalak
vádol: vonszolod gyötrő árnyadat,
mögüled ahogy eltűnt az angyal
ordas eszme fut együtt utaddal.
/Halált virágzó lett a türelem, –
Sárral kevert vér száradt füleden./
Dadogón áldott mártírfényeken,
„Mondjátok hát, hogy nem reménytelen.”
