Sántán, őszintén

Sánta vagyok. Csak zökken a léptem,
ha futni szeretnék az élet után.
Rám szól a rossz láb:
bár meg sose érted,
célod, ami volt, már régen elérted,
nézd –
úttalan út ez, járni ha fáj.
Élj józanul, ember,
lépj lassan, türelemmel!
Hisz a sorsod a célod,
megvár, ami vár…