357. szám Vers

Miért

By

Mért van az  hogy lenéztek
Mi lehet az a vétek
Ami arra kényszerit
Felfogást is szentesit

Hogy más a ti világotok
És csak minket hibáztattok
Sorsunkért és nyomorunkért
Mit  is tettetek ti azért

Hogy ne legyen ily szakadék
Mibe süllyed a maradék
A maradék emberi roncs
Nem kérem hogy a véred ontsd

Értem s hozzám hasonlókért
Jajszavunk hozzád úgysem ért
Se a múltban se jelenben
Mert a gondolat  fejekben

Nem az hogy holnap mit egyen
Hol aludjon téren hegyen
Kapualjba vagy bokorba
Csodálkozol hogy mogorva

Céltalan és boldogtalan
A kitaszitott hajléktalan
Nincs léttere itt a földön
Megfojtja a sivár közöny

Ugy áll ott az utca sarkon
Mély barázda szemen arcon
Rongyokba bebugyolálva
Mint elégett kihült fáklya

Pedig hidd el ember ő is
Csak számára szúró tövis
Minden nap és minden óra
Amikor az utat róva

Alamizsnát kéreget
Talán nem is értheted
Mi játszodik legbelül
Mikor azzal szembesül

Hogy nem veszik emberszámba
Lenézve és meggyalázva
Lesüti a két szemét
Lenyeli a szégyenét

Bocsásátok meg nekem
Elszurtam az életem

You may also like