Duruzsol a TV,
Pedig senki se nézi,
A serpenyő aljára
Ráég a prézli.
Villanykörte-foglalatot
Lóbál a lépcsőházi huzat,
Kiég majd az is:
Hetekig töksötét marad.
A kőlépcsőn várja
Egy lány a királyfit,
Túl a harmincon
– annyit percenként ásít –,
Csak a teste van ott,
És már régen megszokták,
Hogy kikerüljék,
Miközben lesik a postát.
Gyönyörű reggel,
Tényleg ez kell,
Birkózzunk a csekkekkel.
Álljunk sorba,
Sorsunkra várva,
Mentő fordul be az utcába…
Eszméletlen szép
Estét tessék
Átélni, utána prédikáljon,
Mi mindent csinálna másképp,
Írjon róla megható esszét,
A szétkönyökölt kocsmapulton.
Kukucskálókon keresztül anyáznak,
Messzire repítik „jó hírét” a háznak,
A tegnapokat elszántan satírozzák,
Elhitetik veled: a pokol mennyország.
Fogy a gyertya – ez a természete,
Füzetlapokat írsz fényénél tele,
Sosem lehetsz készen, mindig lesz üres,
Van sok ezer út, de te csak ezen mehetsz.
Flakonos a nyerő, olcsó, nagyot üt,
Részletkérdés – szombat vagy csütörtök,
Úgy tűnik, este tíz, itt korán, nem késő,
Pont ekkor ugrik feljebb a hangerő.
Túl kell esned a tűzkeresztségen,
Pár kilakoltatáson, elvált feleségen.
Űznek a számlák, végül te is leszaladsz
A sarki közértbe: vár a Halálos Barack…
Gyönyörű reggel,
Tényleg ez kell,
Birkózzunk a csekkekkel.
Álljunk sorba,
Sorsunkra várva,
Mentő fordul be az utcába…
Eszméletlen szép
Estét tessék
Átélni, utána prédikáljon,
Mi mindent csinálna másképp,
Írjon róla megható esszét,
A szétkönyökölt kocsmapulton.
