445. szám Beszámoló

Költészet X. Szonettkoszorú

By


Más utakon keresed s igazát nem a módszere adja:
mind, ami szép – rezonál tudatodban. Az ösztön, a lélek
gyermeki s ingatag; elszakad: ifjan a vér a kalandra
 

bármikor ugrik. A társadalom toleráns, az a nézet;
élje magát ki az ember, amíg lehet, úgyis eléri
végzete: házasodik. Gyereket nevel és fizetési
gondjai lesznek, öregszik, eléri az ágyban a véget…


Fog tudatod s tavaszod megidézi az egyszeri élet;
vágyod, amit sose, mint aki csak padon ült s szeme színe
nézte a lányt: piros arca, csodás fara! combjai íve
dallamosak. Hatökör, hiszen erre se robban a vére!
 

Mert ami és aki szép, az a szívzsineged maga tartja,
fogja erősen a tested, a lelkedet is neki kéne…
vonz pokol, ég, de nem érsz se emitt, se amott soha partra. 
 

You may also like