488. szám Széppróza

Köldök és Távcső

By


Téblábol az ember néha az utcán, tél idején míg szitál rá a porhó nyáron a korom
a pernye időnként az égből a múló percek pora órák évek talpnyomai mind Mégis
oly jó most ez az állapot – nem lenni több mint egy golyhó… Mást nem tud nem
képes tenni Felkel át valaminő rutinon kávé ilyes jövés menés tébláb Körül veszi
belül tükörre talál az űr nincs más mit tenni leül és ír egy s még rá
több kényszer
szülte verset novellát egyebeket erre telik az idő elmegy vele vele –
hogy belső tartaléka
ettől ugyan szaporodik-e vagy fogy? Költői kérdések – költőietlen
kietlen szövegben…
Dolgod a világban s annak belsővel elegyült külső
kényszere… Nyugtalanító gondokkal
tele Ha elkészül mi lesz vele? Hajlamos az ember élőnek lénynek látni
szinte művét
ha már így vagy úgy könnyen tán nehezen megszülte hozta létre Van úgy
hogy szapora jószág
van hogy nem az Miben van végül is miképp lehet jóság? Hol lép be
mitől dőlhet el
mi micsoda mikor miért minőség Ha az Vagy ha nem… A semmi tevés az unalom az
űr Mi módon úr itt és miféle kinek szükség? No meg ki is a szolga?
Minden más kérdés másodlagos Éppen a forma éppen a tartalom
Önillúzió-e egyébiránt hogy
szeretsz úgy gondolni rá hogy csak úgy folyik ki természetest önmagát
létrekanyarítva önnön
szántából áll össze szinte a test… Alig-alig van benne alakítás és
amikor tökre meg az –
csupa munka – ugyan mekkora a különbség? Hol lép be ki mikor s hogy
miért mesterség mikor
erőltetetten mesterkélt honnan jön és hová megy mire gondolhatott
Gauguin ecsetjéből
a lecsorgó vászonra ragadt festék? Én vagyok-e a mű vagy az alkot engem?
Szeptemberi ütem (március, etc.)-e a semper eadem – a mindig ugyanaz
– napi keresztre
feszülés vagy rutinszerű bevált-beváltatlan (szinte) mechanikus üzem? Egy gyár…
Sok-sok gyártó létezik nyilván van itt kis- és nagyipar egyaránt – hát hol
ér véget a művész hol kezdődik az iparos? Lehet ekkora feszültség
ilyetén markáns
különbözet anyag és eszmék test és az azt körülvevő tér lét és élet levés és
a nem kevés-sok tudat és nemtudatos világ körbefogó forgatag közt akár
egy kora reggeli
konyhaasztal mellett ülve gőzölgő kávéutánzat illatába temetve?
És ugyan mifrancot számíthatna itten szótagszám? Meg rím… Hát milyen
világ ez hogy
az örömhöz így passzoljon a kín… S ha leteszed a tollat fölengeded a billentyűt
nem nyomsz már entert – meddig nézed a falat… Míg vissza nem néz rád?
Őr és a foglya…
S nem a ’84 illúziója… Nincs rendező figyelő tekintet kamera etc. Csak
lélek és test
Vagyok. Épp elég ok arra hogy ne legyek.. Ha nem lennék ugyan akarnék-e lenni…
ez itt a kérdés emberek Töltelékek vagyunk mind, belülről nem
olvasható megfejthetetlen
ez a szöveg Sebből a vér és egyéb – nyál takony vizelet…
Fölfordult gyomor Test lélek és külső terek közti több szereplős
folytonos ütközet
Fegyverzet az vagy nincs – vagy csak szimplán elégtelen…

2013 február, első díj

You may also like