559. szám Széppróza

Kiskarácsony

By

Szeretek örömöt adni és nagyon szeretek kapni is. Milyen ideális alkalom erre a karácsony!
Lenne. Lenne? Ha lehetne, mi is lenne jó? Elmondjam?
Mondjuk hogy van egy picike lakásom, illetve lakásunk. A párommal meg a gyerekemmel. Van már adventi koszorúnk december elején és – bárminő felnőttek is vagyunk – vettünk csokis adventi kalendáriumot is.
Illatgyertyákat is gyártottam, főleg vanilia és fahéj illatokkal.
Lista is van a megajándékozandókról. Jó hosszú lista.
A karácsonyi menetrend előre rögzített pontjain túl „rögtönzéses” időszakokat is beiktatunk. Mindannyian kiütést kapunk a kötelező köröktől, de ezek ilyenkor kihagyhatatlanok.
A fa méretén mindig összekapunk, s minden évben egészséges kompromisszumra jutunk. Meg arra is, hogy csak utolsó délután vesszük meg. Ne nálunk hulljon le még Szenteste előtt, ha olyanja van.
A tennivalókat alaposan, részletesen kidolgozom, ütemezem, beosztom, – aztán jól elcsúszom velük.
(Beigli nem lesz, legfeljebb gesztenyés-rumosmeggyes)
Huszadika körülre tehetően szokott kiderülni, hogy kiket hagytunk ki a listáról. A „dögöljönmegmurphy” szindróma alapján persze csakis azokat, akik éppen hogy hozzám jönnek vendégségbe második ünnepen.
Nem szeretjük a „hasznos” ajándékokat. Mármint azokat, amiket amúgy is muszáj lenne megvenni. S a több kisebb meglepit szeretjük, vagy ha mégis tudja az illető, hogy mit fog kapni, akkor is jár mellé valami izgi kisebb is, amit még csak nem is sejthet előre.
Csodaszép csomagolóanyagokat veszek és mindenféle firlefrancos, csingilingis, masnisbokrétás kötözőket és kártyákat. Csak decensen!
Kidíszítjük az ablakokat, ajtókat, falakat és a lelkünket is ünneplőbe öltöztetjük.
Nincs párom és nem velem ünnepel a gyermekem. Nem tudok ajándékokat venni, még alapanyagot sem, hogy csinálhassak.
Három éve halott az, aki tudta, hogy számomra az Estée Lauder „White Linen, AZ ILLAT. S én sem sikoltok fel, ha zenei antikváriumban Yes vagy King Crimson-lemezre bukkanok. Már a lemezgyűjtemény sincs meg, amelynek ezek újabb kincsei lehetnének.
Most már félek az ünnepektől. Meghívnak többen, de nem megyek megzavarni egyetlen család intim, bensőséges hangulatát sem.
A szállón a körülményekhez képest ünnepelünk. Van előkarácsony, utókarácsony, mindenkikarácsonya.
Nekem pedig van két karácsonyi hallottam: egy szentesi és egy második ünnepnapi. Majd beosztom a fájdalmam.
Intézményesen kapok ajándékba lisztet, cukrot, olajat, kávét. Nagyon kellenek és nagyon jól jönnek. Ünnepek után.
Ja, és még ajándékként megkaptam, hogy nem kapom meg azt az állást, amit tapasztalatom, gyakorlatom, tudásom, habitusom szerint tökéletesen el tudnék látni, s a felvételi beszélgetés is biztatóan sikeredett, csak többen maradtunk a rostán. Fiatalabbat választottak.
Ha van Isten – és van! –, akkor átalszom ezt a három napot.

You may also like