Budapest rendezte az idei hajléktalan világversenyeket. Vitathatatlan elismerés a dinamikusan gyarapodó magyar nincstelenek számára maga a játékok ténye is. Ha figyelembe vesszük, hogy egyre több országban – kimondani is szörnyű – a hajléktalanság felszámolását közügynek tekintik, akkor büszkék lehetünk a mindenkori magyar kormányra, a város vezetésére, mivel láthatóan nálunk a jelenség nem probléma. Sőt, például az utóbbi időben Budapest bűzös belső kerületeiből, nem sajnálva pénzt, időt a sokkal egészségesebb agglomerációba orientálja a hajléktalanokat. Világméretekben – az említett országok ellenére – nagyon biztató a kép. Komoly a fejlődés Dél-Amerikában, Afrikában, Ázsia egyes országaiban. A találkozó kiváló alkalom volt arra, hogy globális képet alkothassunk a világ ezen szegmenséről, mivel több mint száz ország képviseltette magát.
Megnyugtathatom Önöket, hogy játékok delegáltjai kivétel nélkül elismerésüket fejezték ki a magyar viszonyokért, a hajléktalanság jelenlétét hoszszabb távra garantáltnak látták. Magyar kollégáik pedig biztosítottak mindenkit, hogy bár a hajléktalanok várható életkora hosszabb távra is érezhetően csökkenő tendenciát mutat, a növekedés kilátásai nagyon szépnek mondhatóak a kiterjedt utánpótlás bázis következtében. A szociális munkások helyzete garantáltan kilátástalan, komoly ellenállásra nem képesek. Osztatlan sikere volt vendégek körében a „fapados” szállóknak, ahol a résztvevőket éjszakáztatták. Ezek az emberek a nagyvilág túlélő művészei, fejet hajtottak az Auswitzet idéző körülmények előtt. Egybehangzó volt a vélemény, hogy az emberi méltóság ily mértékű megalázása kuriózum XXI. században. A vezetőik már Budapesten elkezdték szervezni a versenyzők hazai rehabilitációját. A menekülttáborok küldöttei megnyugodva konstatálták, hogy pár ötlet alkalmazásával, jó az esély, hogy táboraik lakói érezhető mértékben viszszamenekülnek eredeti lakóhelyükre. Egységesen fejezték ki tiszteletüket a szállókba életvitelszerűen tartózkodó sorstársaik felé. Sokak számára új értelmet nyert a szociális munka, de többségük téves fordításnak vélte, hogy ezekben intézményekben szociális munkások is vannak. Pár nap elteltével vendégeink már jól feltalálták magát Budapesten. Inkább a szabadban éjszakázott a többség.
Tudom, hogy sokak számára a játékok ténye is újdonság, hát még a taralma. Kénytelen vagyok hát egy kis kitérőt tenni az előzmények megértése céljából.
A hajléktalanok valójában a huszadik század urbánus Robinzonjai. Döntően a nagyvárosi társadalmak hajótöröttjei, akik az utcákon vetődtek partra, és voltak kénytelenek életüket megszervezni. A létezésnek ez a csöppet sem egyszerű változata különböző túlélési technikákat generált. Ezek a kifinomult módszerek lettek a játékok alapjai. Nézzük tehát:
Első csoport a koldulás: Ősi módszer. Több változata van. Klasszikus esete a csendes, passzív ücsörgés, látványelemekkel. A látványelemek lehetnek adottak, mint például a félláb. Érdemes a testi fogyaték, például csonkolás tényét kihangsúlyozni. Hatásos mondjuk a leszerelt műláb a koldus környezetében.
A kéregető tálkában, esetleg a tenyerünkben jó ha mindig van kevéske forint. Ha nem rendelkezünk kellő fogyatékkal akkor a gondos smink, a jól megválasztott rongyok, esetleg egy figyelem felkeltő felirat – igazi kuriózum, de meglepően hatékony az „alkoholra gyűjtök” táblácska – sokat segíthet.
Tarhálás: A koldulás verbális, aktív változata. A célszemélyt megszólítva, pár mondatban próbáljuk meggyőzni, hogy milyen fontos célokat szolgál alakítása.
A külsőségek itt is jelentősek.
Második nagy csoport a gyűjtögetés különböző módozatai. Ilyen a csikkszedés, étel és italmaradékok begyűjtése, de az olvasnivaló beszerzése is és minden egyéb közvetlenül személyes felhasználásra kerülő holmi felkutatása, amit más már eldobott. A gyűjtögetés másik csoportjába sorolhatjuk, amikor a szerzeményt adott helyen pénzzé tesszük. Ilyen például a visszaváltható üvegek, a színesfém begyűjtése. A jó szem, a kitartás, az állóképesség, a megfelelő helyszín és idő a minden esetben a siker elengedhetetlen előfeltétele. Nem ritka, hogy egy ilyen beszerző körút hossza, akár meghaladja a harminc kilométert is.
A harmadik csoportban találhatók a mindennapok elviseléséhez szükséges képességek. Ilyen például a fagyállóság, a mértéktelen mennyiségű alkohol befogadása, sorállás tűrése, tetvek és egyéb rovarokkal szembeni ellenállás stb.
A fentiek ismerete elengedhetetlen a versenyek élvezhetősége szempontjából. Pompázatos megnyitóval kezdődtek a versenyek. Több mint ezren vonultak fel a Nagykörúton, ahol a versenyszámok többségét lebonyolították. A teljesség igénye nélkül nézzünk néhány fontos epizódot!
Kétszer négy óra passzív koldulás: A helyszínt sorsolják. Hangsúlyoznom kell, hogy a versenybírók rendkívül körültekintőek voltak a helyszínek kijelölésekor az egyenlő esélyek tekintetében. Nyolckor foglalta el mindenki a posztját.
A kvalifikációs versenyek után 32 résztvevő maradhatott „ülve” a kijelölt helyszíneken. Az indiai klasszisok hozták magukat, meggyőző fölénnyel ülhettek a dobogó első két fokára. Üde színfoltjai voltak a pesti utcának. Jól bírta a strapát délig a félszemű és falábú brit kivénhedt tengerész, az ebédszünet után pechjére valaki adott neki egy liter bolgár csempészrumot. Lecsúszott a dobogóról, este a dél-pesti detoxban landolt. Szerencsénkre! Józsi a nyolckerből, huszáros hajrával – végére bejött neki három ötszázas – fölülhetett a dobogó harmadik fokára. Szép magyar siker rögtön az első napon!
300 méter / 10 csikk: a gyűjtögetés klasszikus sprintszáma. A szakág a meghatározott idő és szakaszon begyűjtött csikkek grammban mért dohány mennyisége alapján hirdet győzteseket. A királydekk – az azonnal szívható, legalább 80%-ban ép cigaretta – duplán számít. A győzelmet meglepetésre a kubai versenyző szerezte meg, egy koloszszális szivarleletnek köszönhetően, amit a sorozatos óvások ellenére, a zsűri még királydekknek is minősített. Sajnos a magyar versenyző belebotlott egy közterületesbe, így a kukákat nem tudta elég intenzíven használni. Helyezetlen maradt.
A tarhálás szakág versenyeihez szinkrontolmácsokat alkalmazott a szövetség, Az alkalmazott kifejezés nem egészen helytálló ugyanis feléből dolgoztak, amit cseppet sem neveznék adománynak, mert a nagyvilág profi tarhásai igencsak szépen teljesítettek a pestiek köreiben. Andersen népe tradicionálisan elvitte az aranyat. Politikával operáltak, tudták, hogy annak könnyen bedőlnek nálunk. Magyar helyezett nincs, magyar a magyarnak már nem hisz. Majd jövőre az oroszoknál, Moszkva lesz ugyanis a rendező.
Egyébként a versenyzők a magyar adakozókedvet jónak találták, a pénztárcákat vékonyolták. Jobb volt a helyzet, ha az órabért liter borban vagy maligánban számolták. A magyar tablettás mindenhol versenyképes, minden bizonnyal ezt a gyártók (nem véletlenül nem termelőket említek) is megfigyelték. Jelen voltak ugyanis a játékokon, mert nagyon fontos számukra a hajléktalan piac. Minden nap minden résztvevő kapott két litert a nedűből. Sőt, a hasmenéses panaszok miatt széntablettákat is osztottak. Megtudtuk a jó hírt, állítólag már keresik a partnerbányákat szénpor ügyben, biztatóak a kísérletek, a közeljövőben valószínűleg gyárilag belekeverik a termékbe a szénport.
Ennyi kitérő után térjünk vissza a versenyekhez. A harmadik nap meghozta végre az első magyar aranyat. A hajtetű/négyzetcentiméter versenyben egy vidéki illetékességű fiatalember szenzációs világcsúccsal győzedelmeskedett.
A himnuszt a tetvei is megkönynyezték. A laikus szemlélő nem tudja milyen alapos felkészülést igényel ez a szakág. A siker érdekében a vizet is kerülni kell, nemhogy a hajmosást. Nagy műgonddal kell megválasztani a legjobb tulajdonságokkal rendelkező fajtákat. Fontos a keresztezés. Egy-egy jeles versenyző tetves fésűje – már ha van – komoly összegeket kóstál. Gondolom sok boldog magyar ember nevében fejezhetem ki minden tiszteletünket a versenyző és stábja felé.
Az élősködők szakág a siker hatására belendült. A poloska csípésszám versenyen állhatott újabb honfitársunk a dobogóra. A siker éjszakáján hölgyversenyzőnket úgy összecsípték az ágyi poloskák, hogy a másnapi megmérettetésen ezüstérmet kapott. A csípésszám új magyar rekord. (Tudni kell, hogy a játékokon nem rendeznek külön női számokat, a versenyek koedukáltak.)A rossznyelvek szerint az éjszaka a hölgy több ágyat is megjárt.
A lényeg az újabb magyar siker. A francia bajnok az eredményhirdetés után vérátömlesztést kapott. Külön poloskatenyészete van, ami állítólag a CIA érdeklődését is felkeltette.
Jogos a kérdés, miért nem közlöm a versenyzők neveit. Ők kérték, sajnos vannak még ellenségei a játékoknak.
A fagyállás versenyszáma a végtelenségig képes fokozni a feszültséget.
A hajléktalanok a legnagyobb ellenségükkel, a faggyal dacolnak ebben a szakágban. Igazi látványosság, a legkorszerűbb technikával. A versenyzők két hűtőkonténerben foglalnak helyet. A konténerek egyik fala plexi. Úgy állnak, hogy a két fél jól látja a másik minden mozzanatát, a nézők és a kamerák pedig mindkét felet és természetesen a hőmérőket. A start pillanatában a hőmérséklet mindkét konténerben nulla fok. Az ellenfelek fürdőgatyában kezdenek, ruházatukat utána tetszés szerint bővíthetik. Mindkét fél állíthat a hőfokon, egyenlően mindkét konténeren egyformán, egyidőben de csak lefele. Védőital használható, korlátlan mennyiségű alkohol is. Az oroszok klasszikus száma ez. Ennek megfelelően a döntőt az orosz és – óriási meglepetésre – a magyar bajnok vívta. Keresztnevük publikus: Szergej és János. A szakma egyöntetű véleménye, hogy a hazai siker nagyban köszönhető a tablettás borunknak és kisüveges pálinkáinknak. A döntő olyan izgalmakat hozott, amit feltétlenül érdemes részleteiben is megismerni:
A két fél érezhetően másnaposan tűnt fel a hűtőház ajtajában. A magyarból mintha többet kivett volna a tegnapi, másik orosszal vívott küzdelem az elődöntőben. „Kutyaharapást szőrével!” – biztatják többen a játékosokat, miközben elfoglalják helyüket a konténerekben. Start! Az orosz rögön csavar mínusz háromra. Nem öltözik, de iszik egy deci vodkát. Jancsi flegmán fölhúz egy atlétát. Kivár. Pár perc elteltével újra az orosz kezdeményez: mínusz nyolcra csavar, de még mindig egy szál gatyában. Viszont a vodkából nyel egyet. Jancsi rögtön lehúz kétszer három deci kannást tisztán. Később egy vastag zoknit is felhúz. Bedob egy kisüveges keserűt. Hosszú csend, majd váratlanul a magyar mínusz tizenháromra csavar. Az orosz lélektani hadviselésbe kezd: hátat fordít, egy pillanatra letolja a gatyáját és Jancsi felé pucsít. Jancsi beint. Így megy sokáig. Csavargatnak, iszogatnak. Jancsi öltözik is, de az orosz továbbra is egy gatyában. Ritkán tornázgat: „Szergej f…a gyerek nem fázik, hogyha fázik tornázik” – mondogatja. Már mínusz huszonhét és a verseny egy órája tart, amikor szenzációs fordulat történik: az orosznak sorban lepattan három lábujja. Az egyik még a plexit is berepeszti. Szergej kapkodva öltözni kezd, Jancsi rögtön reagál, mínusz harmincnégyre teker. Ez lett a veszte, befagyott a kannás. Csak nyalogatni tudott ezután. Az orosz eszmél és lenyom vagy három deci vodkát. Már mínusz negyvenkettő, de mindkét játákos alélt, az orvosok megállítják a versenyt. A döntetlent a szabályzat nem ismeri. Először a véralkoholt mérik.
A győztes a józanabb. Baj van. A műszer csak ennyit jelez mindkét mintánál: „Halálos adag”. Ilyenkor a kevesebb ruha dönt. Győzött az orosz fél kilóval, csak harminchat kilogramm gönc volt rajta. Mindkét versenyzőt betették egy ipari méretű mikrohullámú sütőbe, mikor felengedek eredményt hirdettek. Hihetetlen csata volt.
A számtalan emlékezetes csatát követően – a részleteket a rendezvény honlapján megtalálják – a találkozó hajnalig tartó mulatsággal zárult.
2011 augusztus, első díj
