424. szám Beszámoló

Hajléktalan emberek a szociális munkások konferenciáján

By

Idén ötödször rendezték meg a hajléktalan-ellátórendszer szociális munkásai részére szervezett éves konferenciát.  Tavaly már több hajléktalan ember jelentkezett A Város Mindenkié (AVM) csoportból, de elutasítást kaptak. Engem a Fedél Nélkül utcalap delegált, mint újságírót, de azt a hírt kaptam,  nem mehetek, mert nem vagyok szociális munkás. A szerkesztőség azonban elérte, hogy mégis ott lehessek. Ezáltal a negyedik konferencián, ugyan újságíróként, de egy érintett is részt vehetett, felszólalhatott – nem bírtam szó nélkül megállni.
Az előzményekhez képest idén A Város Mindenkié csoport meghívást kapott a konferenciára. Nagy megdöbbenésünkre négy főt kértek fel, hogy tartson workshopot és egyikük vegyen részt egy kerekasztal beszélgetésen. Később kiderült, hogy engem a Fedél Nélkül újra delegál, ezért még egy tagunk mehet. Sőt egy tagunkat felkérte a Tízek Tanácsa – Közép-magyarországi régió hajléktalanellátó-rendszerének ernyőszervezete – saját workshopjához. Végül is hatan utaztunk Balatonföldvárra, csupán egyikünk nem volt érintett.
A program már láthatóan komolyabb volt, mint az előző évi. Ezenfelül pár nappal korábban került nyilvánosságra a BM felkavaró törvényjavaslata, mely ellen az AVM azonnal tiltakozott elektronikusan, de  a szakma képviselőinek nagy részét is felháborította. Többen jelezték ezt konferencia helyszínén, még az előadások egy részében is szó esett a törvényjavaslatról. Az első nap délutáni kerekasztal beszélgetésen is ez volt a fő téma. Ezenkívül előadások voltak a lakcímkártya problémája, az utcán élő pszichés betegekkel való foglalkozás és a Február 3-i kutatás kapcsán.
Az esti pihenő alatt a ping-pong asztalnál mérték össze tudásukat hajléktalan emberek és szociális munkások. Az esti programhoz tartozott egy hajléktalan színház – az AHA – előadása és egy szintén hajléktalan emberekből álló zenekar koncertje.
Másnap délelőtt várt ránk a legnehezebb feladat. Kivételesen az érintettek lettek felkérve egy workshop megtartására a szociális szakembereknek. Nem tartom valószínűnek, hogy erre hazánkban lett volna ezelőtt példa. A Város Mindenkié tapasztalati tagjai már egy hónapja készültek erre az eseményre. Az „Utcáról a lakhatásba” témát választottuk. A délelőtti négy szekcióülés közül a mienkre jelentkezett a legtöbb szakember, végül sikerült családiassá tennünk a hangulatot. A megjelent tizenöt főt négy csoportba osztottuk. Négy kérdést fogalmaztunk meg feléjük, melyek ezt a témát boncolgatták. Én moderáltam le az egész workshopot. Négy társam felkészült egy-egy kérdésből. Ők köröztek a négy asztalnál, így megtudtuk minden szakember gondolatait mind a négy kérdésünkre. Tagjaink megpróbálták az érintettek érdekeit is érvényesíteni a beszélgetések során, amit komolyan hallgattak a szakemberek. A vita igen hasznosnak tűnt, bár két óra alatt nem sikerült teljesen egy nevezőre jutnunk, kiderült, hogy az érintetteknek is vannak elképzeléseik a saját sorsuk alakításáról, és azt diplomatikusan elő is tudják adni. A plenáris ülésen végül is egyik hajléktalan társunk számolt be a konferencia résztvevőinek, hogy mire jutott a szekciónk. A többi beszámolóból szintén kiderült, két óra nem elég egy téma megvitatására.
A szakma a tapasztalatok alapján elfogadta, hogy a konferencia ötödik évében már az érintettek is jelen vannak. Ez abból érezhető volt, hogy a szünetekben és az esti szabadidős programban sokan jöttek hozzánk beszélgetni, érdeklődni esetleg vitatkozni – jó és rossz értelemben egyaránt.
Mindenesetre a hajléktalan résztvevők önbizalma megfelelően erősödött, ahogy remélhetőleg a szakemberek bizalma is. A konferencia is igazolja: az érintettekkel lehet – sőt hasznos is – együtt dolgozni saját ügyeikben.

You may also like