Fúvatlan szél indul hivatlan
Fűkatlan a szád – legelem
mint jámbor növényevő
kit feldühített a nyár
s a belecsorgó nyál
egy csodaízű táj és
két márványkarod
mi körbezár élesen
metszi agyam
szemedből egy fénysugár
egymásba sírnak
napkönnyeket
lelkeink halkan –
fölcikkan a mámor
s az égbe száll
olyan közel van –
ránk borul a távol,
pörögve a széllel
a minden messze száll…
Te túl vagy
és én innen
nélküled csak a halál..
pörögnek a fényben
szembeforgó kaszák,
porszemek tánca örömeink
lánca aranyba dermedt
az óra már. Áll a perc.
A vállam már megint fáj.
június hónap, harmadik díj
