Az idén negyedszer ítélték oda a Felkai Béla-Díjat. A névadó, a Menhely Alapítvány legendás munkatársa 2012-ben hunyt el. A krízisautó szolgálatnál dolgozott a kezdetektől fogva, ismert minden hajléktalan embert és szociális munkást.
A díjra hajléktalan emberek jelölhetik segítőiket, három tagú zsűri választja ki a nyertest. Nem a leadott szavazatok száma dönt, hanem a rövid ajánlás. Az idén első ízben nyerte a díjat a Menhely Alapítvány munkatársa, Matlári Ferenc a kitüntetett. Vele beszélgettünk.
Mesélj magadról, a kezdetekről.
Budapesten születtem, átlagos családban. Négyen vagyunk testvérek. Agrármérnöki végzettségem van.
Hogyan lettél szociális munkás?
Egy évig Amerikában voltam, de nem jöttek be az elképzeléseim. Hazajöttem, találkoztam egy barátommal, aki a Menhelynél dolgozott, ő hívott ide. Nem volt munkám, elvállaltam. Ez 2003-ban történt.
Csak munkalehetőséget láttál ebben?
Érdekes kihívásnak, extrém kalandnak tartottam. Fenntartásaim voltak a hajléktalanokkal szemben, ha a buszon megláttam egyet, átültem a másik oldalra. Elkezdtem dolgozni, megváltozott a véleményem. A távolságtartás, idegenkedés fokozatosan megszűnt.
Mi a feladatod a Menhelyen belül?
A Kürt utcai Nappali Centrumban az ügyfélszolgálatban dolgozom. Sok emberrel találkozom, intézem ügyes-bajos dolgaikat. Évekig volta diszpécserszolgálatnál és a krízisautón. Személyesen ismertem Felkai Bélát, ő tanított be erre a szolgálatra.
Mit gondolsz, miért te nyerted el idén ezt a díjat?
Egyszerű. A bírálóknak megtetszett a vélemény, amit adtak rólam.
A díjátadón meglepetés ért.
Évek óta én vagyok a díjátadó ünnepség konferansziéja. Meglepett, amikor az előző évi nyertes az én nevemet olvasta fel.
Holnap máshogy fogsz dolgozni?
Erősen kötődtem Bélához, biztosan ott lesz a fejemben, hogy méltónak kell maradnom az emlékéhez.
További sok sikert kívánok fontos munkádhoz!
