Drogok – leggyorsabb út a halálba (5.rész)

Előjáróban annyit, hogy húsz éves korom körül egy házibulin állítólag elszívtam két szál marihuánás cigarettát, de nem emlékszem rá, mert annyira be voltam rúgva az alkoholtól. Ennyi közöm volt az életemben közvetlenül a kábítószerekhez. Talán szerencsém volt, hogy szegénynek születtem abban a korban, amikor Magyarországon még alig hallottak a drogokról.
Még narkóst sem láttam addig, míg az Anonim Alkoholisták közösségébe nem jártam. Először csak két drogfüggő hölggyel találkoztam a gyűlésen, akik legtöbbször igen feltűnően vihogtak mindenen, pedig már hónapok óta nem használták a szert. Később egyre több kemény kábítószeresekkel is összefutottam A. A. gyűléseken, akik szintén tiszták voltak már egy kis ideje, de sokkal gyerekesebben viselkedtek, mint az azonos józansági idővel rendelkező alkoholisták. A visszaesett anyagosok sokkal megviseltebben néztek ki, mint egy berúgott alki.
Már hét éve nem fogyasztottam alkoholt, mikor egy vidéki drogterápiára kerültem, mint terepauta. Persze ott sem láttam a szer használatát, de az utóhatása megdöbbentően hatott rám. Szellemileg és érzelmileg teljesen leromlott fiatalok dacoskodtak hatalmas egojukkal a szakemberekkel szemben. A társadalmi szabályokat szinte alig ismerve próbáltak ellenkezni velük. Úgy kellett betörni őket, mint a kiscsikókat. Nagyon meg kellett dolgoztatni őket, hogy levetkőzzék kamaszkori kicsapongó, léha életstílusukat, és elinduljanak egy önmaguk és mások irányában gondoskodó élet felé.
A kemény kábítószerek okozzák a legtöbb halálesetet. Ráadásul ez a leglátványosabb, hiszen egy túladagolt drogos halálakor nem az kerül a kórlapra, hogy májgyulladásban, hasnyálmirigygyulladásban, szívrohamban vagy agyvérzésben halt meg az illető, hanem drog túladagolást állapítanak meg.
A másik komoly gond az, hogy a drogot nagyon fiatalon kezdik használni. Persze ők is általában alkoholfogyasztással próbálkoznak először. Nekik viszont nem elég a felszabadultság mámora, hanem még ezen felül keresnek egy fantáziavilágot, melyet az erős drogok biztosítanak. A kemény kábítószerek legkellemetlenebb hatása, hogy azok közül, akik megkóstolják csak nagyon kis százalék nem lesz függő, ellentétben az alkohol vagy a nikotin használok esetében, akik közül sokkal kevesebben lesznek függők.
A drogosok esetében a függőség kialakulása manapság már az általános iskola utolsó éveire tehetők. Leginkább a szípuzással és a speed vagy extasy használatával kezdődik, de egy-két év alatt eljuthat a gyerek a kokain vagy a vénán keresztüli heroin használatáig. Szerencsére a drog elvonásba nem lehet belehalni, mint ahogy az alkoholelvonásba, de a túl adagolásba igen. Ez a halálforma viszont elég gyakori a fiatal kábítószeresek között. Kevés kemény drogot használó kábítószeres éli meg a harmincadik évét. Ezzel szemben az alkoholisták átlagban ötven évesen halnak meg.
A kábítószerekről történő leállás hasonló, mint az alkoholról. Csupán annyival komplikáltabb, a drogmentesség után a kedélyjavító gyógyszerek vagy az alkohol fogyasztása visszaviheti a drogfüggőt a kábítószer használatához. A drogterápiás tapasztalataim alapján még az úgynevezett alkoholmentes sör is. A komolyan leállni kívánó kábítószeresek éppen ezért azt gondolják „tiszta” állapotnak, amikor a drogon kívül még ezektől a szerektől is mentesek. Az orvostudomány természetesen ezt a szenvedélybetegséget is  a pszichiátrián – azon belül az addiktológián, ha van elég hely – próbálja gyógyítani több-kevesebb sikerrel. Egyik legismertebb szakember ezen a téren Csernus Imre főorvos, aki sokat látható a televízióban érdekes pszichiátriai módszerének bemutatása közben is. Egy ambuláns kezelés során több szakorvos metadon kúrával próbálja lehozni a pácienseket a szer használatáról, de sajnos maga a gyógyszer is egy gyenge drog.
A kábítószerfüggők számára sokféle terápia létezik. Jórészt egy-két éves időtartamú és eléggé izolált helyen működik. Többségükben munkaterápia folyik, és mellette a művészettel vagy a sporttal foglalkoznak. Ezekben elég kevés a spirituális ráhatás a páciensekre. Csak az ezredfordulótól kezdődött változás, miszerint a hangsúlyt a kábítószerfüggők gondolkodásának megváltoztatására fektették a szakemberek hazánkban is egyes terápiákon. Ezeken a helyeken a pszichiátria tudománya mellett megjelent az Anonim Narkósok Tizenkét Lépésének szellemisége is.
Sajnos a legtöbb páciens több terápiára menekülés után is visszaesik és belehal egy szerencsétlen túladagolásba. Ennél a szenvedélybetegségnél sem hat egyik módszer sem, ha a szerhasználóban nincs meg a hajlandóság a változtatásra. Én már találkoztam egy heroinista lánnyal, aki huszonkét éves korára már hat éve tiszta volt minden szertől a Narcotics Anonymus segítségével, igaz ő az USA-ból jött. Lehetnek hazánkban is ilyen csodabogarak.

0