584. szám Vers

A vasárnapi versíró

By

Látszatra nem is élt, csak alkotott.
Egy univerzum, amit nekünk hagyott.
Mivel is teltek napjai?
Írt, dolgozott, utazott.
Észrevétlenül az élet része volt.
Miért nem hiányzik? Miért nem fáj?
Nem szerettem? Érzéketlen vagyok?
Az üres vázában kivirul csend…
Szél lapozza az eldobott
Fedél Nélkül újságot…
A templom előtt (talán bemenni nem mer)
Szánalmas koldus imádkozik…
Az idő csaló. Talán nem is létezik.
A múlt idő csak nyelvtani fogalom.
Észrevétlenül, de az élet része most is.
Az is marad, míg magyar nyelven olvas
Akár csak egyetlen ember is.

You may also like