A lámpánál némán állok
Igen a pirosra várok
Végig megyek itt a soron
A levegő füst és korom
A kocsiba merev arcok
Még egy pillantást se kapok
Ugy merednek csak előre
Mintha világ össze dölne
Már vagy a tizedik váltás
Sehol semmi egy vállrántás
Az biz nem sok szinte semmi
Biztos ennek igy kell lenni
De egy ablak leeresztve
És a kinyúló kezekbe
Egy napfényes csillogás
Ez egy százas nem vitás
Csak azt mondtam köszönöm
Mert áttört a közönyön
Egy megértő együttérzés
Öszinte volt nem is kérdés
Egy félkiló kenyeret
Legalább ma vehetek
S ha még cseppen valami
Lehet mást is akarni
Akarni vagy remélni
Tudnék erről regélni
Milyen is az egész napom
Itt a szeles utcasarkon
Mondanám de kit érdekel
Az ember ezzel mit érhet el
Szánalmat vagy együttérzést
Ne boncoljuk ezt a kérdést
Lényeg az hogy ma még élünk
Sirunk küzdünk és remélünk
Eljön tán a jobb világunk
S akkor nem hiába vártunk
De addig is emberek
Csak megértöbek legyetek
Tekintsetek néha ránk
Ne csak jártassuk a szánk
