387. szám Vers

A lámpánál

By

A lámpánál némán állok
Igen a pirosra várok
Végig megyek itt a soron
A levegő füst és korom

A kocsiba merev arcok
Még egy pillantást se kapok
Ugy merednek csak előre
Mintha világ össze dölne

Már vagy a tizedik váltás
Sehol semmi egy vállrántás
Az biz nem sok szinte semmi
Biztos ennek igy kell lenni

De egy ablak leeresztve
És a kinyúló kezekbe
Egy napfényes csillogás
Ez egy százas nem vitás

Csak azt mondtam köszönöm
Mert áttört a közönyön
Egy megértő együttérzés
Öszinte volt nem is kérdés

Egy félkiló kenyeret
Legalább ma vehetek
S ha még cseppen valami
Lehet mást is akarni

Akarni vagy remélni
Tudnék erről regélni
Milyen is az egész napom
Itt a szeles utcasarkon

Mondanám de kit érdekel
Az ember ezzel mit érhet el
Szánalmat vagy együttérzést
Ne boncoljuk ezt a kérdést

Lényeg az hogy ma még élünk
Sirunk küzdünk és remélünk
Eljön tán a jobb világunk
S akkor nem hiába vártunk

De addig is emberek
Csak megértöbek legyetek
Tekintsetek néha ránk
Ne csak jártassuk a szánk

You may also like