Nehéz napok köszöntöttek a mahalléban elitnek számító Szt. Ciprián görögkatolikus gimnázium diákjaira, miután kiderült, hogy a helyi juniorok cipriánosoknak küldött hadüzenete nemcsak szájkarate, hanem a gimnázium diákjai a bőrükön is érezni kezdték az újonnan kialakult helyzettel járó egyre nagyobb feszültséget, sőt fenyegetettséget. Első körben természetesen a cipriános nagyvadak kerültek kereszttűzbe, mint a helyi kosárlabda utánpótláscsapat két sztárja, a gimis lányok nagy kedvencei, valamint az atlétatermetű ifjak közös barátja, az iskola éltanulója, aki számos, kiugró versenyeredményével és az iskolaújságban leközölt vitriolos cikkeivel hívta fel magára a tanári kar figyelmét. A három, klikkbe tömörült jóbarát sajátos módon akarta megünnepelni a várva várt iskolai rendezvényen, hogy nagy hiba nélkül letudták a nyitótáncot, valamint sikerült a jogsi, a nyelvvizsga, felvisznek a felnőttcsapatba, love never dies, stb., kinél éppen mi, és arra jutottak, hogy a bál színhelyéül szolgáló helyi kultúrház WC-jébe zárkózva, nutellába mártják a makkjukat, ha már szinte minden kamaszkori intim titkukat, fantáziájukat megosztották egymással az iskola WC-jében, hosszú ideje már. Ám miután az ifjak kicsit olyan örkényesen elbarikádozták magukat a budiban, megtörtént a megmártás, sőt olyan mohón sikerült csemegézniük a márkás mogyorókrémből zusätzlich, hogy az a szájuk szélén, a sokak által nagynak mondott arcukon is nyomot hagyott, szóval a megmártás vagy az ünnepi aktus után a szinte egyből gyanakvó, őket a kezdetektől figyelő biztonsági őrök akartak rájuk nyitni, aztán mikor ellentmondást nem tűrő hangon kiparancsolták őket búvóhelyükről, a tragikus triásznak is nevezett hármasfogat zavarodottan, a sliccét húzogatva, vagy a nutellás szája szélét törölgetve bújt elő alkalmi rejtekéről, különféle pikáns találgatásokra adva okot. Napok, sőt órák sem teltek bele, és az óvatlan hülyék már a cancel culture és a bullying áldozatai lettek: Bicskás René már akár az utcán, akár a Kedvenc sörözőben egyre csak kürtölte szét, hogy „bemelegedtek azok a büdös köcsögök”, az egyik kosaras táskájára szivárványos matricát ragasztottak egy „nincsen anyád, csak két apád!” – felirat kíséretében, de a Dalton testvérek is rendesen megfirkálták a három legényt, és ratyitanyaként emlegették az elitgimnáziumot. Közben az ország egyéb részein is felbolydult a méhkas: miután Hagymássy-Heckenast Alajos klubelnök a Balatonakarattyai Törekvés S.E. sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy hosszas tárgyalások után a Zamalek SC-hez távozik Dudits Tibi „Bruszti” a csapat legendás hírű védekező középpályása, a bejelentés után a felbőszült szurkolók telefonon többször is megfenyegették a klubelnököt, Lamborghinijét pedig disznóvérrel öntötték le, tiltakozásukat demonstrálandó.
Az akkoriban lenézett, lesajnált, kivéreztetni szándékozott kortárs kultúra is úgy döntött, hogy most már enni kér magának, ugyanis az Ormánság című irodalmi-művészeti-kulturális folyóirat beszámolt róla, hogy Turulkheőy-Teitelbaum Olivér, Cristian Mungiu-díjas filmrendező bejelentette, hogy dokumentarista monodrámát készül forgatni Baltás Harry kilovagolt Nahicsevánba címmel. A bejelentéstől fogva sok érdeklődőt vonzó, még csak készülőfélben levő alkotói filmet Barnabás deák, alias Hamzsabég alakja és sorsfordulója inspirálta Kemény Zsigmond kiváló, de a feledés homályába merült, török hódoltság idején játszódó történelmi regényéből. A készülő, egyre több érdeklődőt vonzó film az alábbi fülszöveggel lett alternatív körökben beharangozva: „A Caliban figurájára hajazó renegát diák kortárs megfelelője, Balabán, a magyar-turkológus szakos doktorandusz hallgató Eramsus ösztöndíjjal Szamosújvár – Gherla – Armenopolisba megy Rózsa Sándor életét és kultuszát tanulmányozni, ahol a helyi börtön könyvtárában véletlenül rátalál az Ararát Bölcseinek Jegyzőkönyve egy eddig ismeretlen példányára. A PhD hallgatót hosszú és homályos szünet után a Marquise De Salade nevű azeri-orosz étteremben látták rendszeresen Ramadánkor, napnyugta után, a városban tanuló azeri egyetemisták, MOL-mérnökök és izraeli turisták társaságában. A szakmai féltékenység és a pesti aszfaltzsargon nemsokára a „Baltás Harry” gúnynevet ragasztotta a deákra, és ráadásképp, BNO kódjai és újonnan, felnőttfejjel választott vallásának veszélyes kombinációja miatt komoly erők vonták megfigyelés alá. Az ilyenkor szokásos átvilágítás során napvilágra kerültek deákunk legapróbb, legszemélyesebb viselt dolgai is az xHamsteren bebarangolt videóktól, favorizált kategóriáktól az egy időben népszerű, Honfoglaló nevű online kvízen elért eredményeiig…. A viharos fordulatok és váratlan események kipiszkálták, vagy inkább előhívták Harryből a nickjével megidézni kívánt pusztai farkast, aki kínjában, az elkerülhetetlenül rá szakadó téboly és pszichózis elviselhetetlen pillanataiban online, valamint a város forgalmas helyein is eleresztett farkasüvöltéssel próbálta segítségül hívni turáni testvéreit, ám a felmentő sereg elmaradtával egyre csalódottabb és értetlenebb deákunk végül egy „Most megvagytok, geccc!!!” harci kiáltással belevágott egy baltát az erzsébetisztáni Ararát delikát ajtófélfájába, majd elrettentésképp benne is hagyta azt. A diákot másnap a kaukázusi ország nagykövetségénél látták újra, még zavartabb állapotban, ahol politikai menedékjogot próbált kérni azeri diplomatáktól, arra hivatkozva, hogy Alijev elnök, gondolattelefonon azeri állampolgárrá fogadta őt.” – dr. Armin Sarkisyan pszichiáter, Korvin Ottó Kórház.
„Egy jemeni fűszeres mokkát kérek” – csilingelt Inez Krueger szokásosnál is csábosabb hangja és töltötte is be hirtelen a megszeppent barista srác látómezejét a táncművész alakja. A búrkifli most elmaradt, mert a szépségért meg kell szenvedni ugye, volt helyette Vogue magazin, az ölebeket meg Ismail Vartabed nem tűrte, így egyedül, láthatóan fáradtan, magába merülten foglalt helyet Inez Krueger a törzsasztalánál egy kiadós pilates edzés után. Inez nem lattézgatott ám csak úgy, fapadosan, se bécsi melange, hanem akkor már hadd szóljon a fűszeres mokka egyenesen Adenből mondjuk. Jemen azonban nem csupán egy távoli, veszélyes, de egzotikus, akkoriban proxy-polgárháború sújtotta térség volt az ellenállhatatlan szépségű, gyönyörű testű balerinának, hanem komoly családi dráma, személyes élmények is kapcsolódtak a dél-arábiai országhoz. A kapocs pedig Inez bátyja volt, maga Robert Krueger, a szép reményű, sokra hivatott aneszteziológus, aki azonban egy drasztikus magánéletbéli törést követően a lernéi hidráéhoz hasonló természetű addikció rabságába került. A helyzet odáig eszkalálódott, annyira Kruegerék háza ajtaján kopogtattak, mit kopogtattak, dörömböltek a szarhasználat és következményei, hogy a fiatal altatóorvos egy eléggé vallásos, de olcsó muszlim országba menekült, hogy sajátos módon zárja el magát Mr. Alkohol csápjaitól. Inez idővel meg is látogatta a különleges száműzetésben vegetáló, fiatalon rajongásig szeretett bátyját, aki éppen útikönyv írásával és azzal volt elfoglalva, nehogy a helyspecifikus narkotikum, a katlevél vödrébe essen át az ital csöböréből, így Inez érkezése alaposan felpörgette lassacskán vánszorgó mindennapjainak monotóniáját. Ineznek hosszú idő és még hosszabb mérlegelés és győzködés kellett, hogy arra az általa barbárnak mondott és képzelt földre lépjen, ám ahonnan életre szóló élményekkel és kellemes csalódásokkal távozott: „ezeknek az araboknak nagyon megy a hagyatkozás.” Inez belekortyolt a prousti múltidéző mágiával bíró kávéjába, majd szeszélyesen kunkorodó-göndörödő, szőkésbarna fürtjeivel kezdett játszani, és éppen keresztbe tette volna rendkívül formás, hosszú, Ismail Vartabed fantáziáját mindig vad tartományokba lökő combjait, amikor a szomszéd asztalnál a laptopja előtt görnyedő hipszter tekintetét érezte egyre jobban magán – Itt tapintatlankodik, sőt szuszog ez a perverz kukkoló, baszki, érzem, ahogy simogat, fogdos a tekintetével –, így inkább megnyitotta az egyik közösségi média alkalmazást a telefonján. A reggelire szánt, kihívóan erotikus és csábító képkollázs után most a speciálba készített videót is átküldte annak a „nyámnyila, könyvei és vázlatai barikádja mögött bujkáló hülyének, aki csak írás közben tud igazi férfi lenni” egy lenyűgöző és ijesztő, gúnyos mosoly kíséretében, aztán eszébe jutott az az elöl felejtett, Mihran Malikian dohányzóasztalán talált, kitépett papírlap a bűnjellel, a csacska és zsenge, de Inezt meglepő, szívét megdobogtató versikével, amit többszöri elolvasás után az örmény diák billentyűzetére tett vissza.
SzINEZd újra
Inez Krueger és a mennyei kölni.
Tudja ő már jól, hogy mit fogsz örökölni.
Itt ez az ökrönyi ököl: ni,
Láttam ükapádtól.
Inez: neved nekem mennyei nesz.
Inez, neved bennem minden
monokrómiát kiszínez.
Tudtam én jól, hogy mi bért sántikál,
Tébolyában pumuklit ordibál.
Kara kartal küldött hát a Tásért,
Volán-fennsík járt a meghallgatásért.
Közben ismét felkavaró, zavart találgatásokra okot adó események zavarták meg a Mihran Malikianék szomszédjában levő társasház lakóinak nyugalmát, mert Fenyő Rafaelt, a környék nagy tekintélynek örvendő tudósát, az Európa-hírű klasszika-filológust hozta haza a mentő. Kimmel Gyula közös képviselő végül elmesélte Malikiannak, hogy Fenyő Rafael, a társasház ezidáig nagy megbecsülésnek örvendő lakója a közelmúltban váratlan hirtelenséggel megözvegyült, és miután a gyomra már nem bírta a különféle, eleinte csak kutyasétáltatás közben lehúzott kétdekás röviditalokat, az ókortudós rákapott a környéken nagy népszerűségnek örvendő dizájner-drogokra. Ezen veszélyes szerek hatása alatt olyan könyveket kezdett tanulmányozni mintegy kompenzálásképp, melyek tragikusan váratlan behatással voltak az egyre abszurdabb jelleget öltő eseményekre. A rendőrök végül egy plüssállatokkal és hideg vízzel teli kádban talátak rá Fenyő úrra, aki, miután vízzel árasztotta el a lakását, egy svájci márkájú borotvával próbálta minél alaposabban leborotválni a fanszőrzetét, láthatóan zavart állapotban. Fenyő Rafael azzal indokolta a saját szavaival „kamikaze típusú akcióját”, hogy az alsó szomszédját kívánta bosszúból eláztatni, aki őt rendszeresen zaklatta, többször fel is jelentette, valamint megboldogult feleségére is becsmérlő megjegyzéseket tett.
2025 szeptember, 1. díj
