Ezen írásomban bizonyított, és feltételezett tény adatokat dolgozok fel. Viszont nem hagyom, hogy a történelem magyarázók megtévesszenek. Tehát minden esetben a következtetéseket én vonom le.
Egyet azért tudni kell. A történelem többnyire visszafele megváltozik. Érdekek mentén meghajlik egy cseppet az igazság. Néhol nagycseppet.
Tehát kezdjük! Az első írásos emlék egy francia XVIII századi kelet kutató (orientalista) felvetése volt, miszerint az európai hunok valahonnan a kínai határszélről, Belső-Ázsiából érkezhettek Európába. Kínai forrásokra hivatkozva említett, egy xiongnunak nevezett népcsoportot, akiket ott hunoknak is neveztek. Amit egyetlen kínai nyelvű levéltöredék bizonyit, miszerint a hunok megtámadtak egy falut, Krisztus utáni 2. században. Ennyi, és nem több.
Későbbiek során ennek a népnek egy része Kína felé indult, némelyek meg nyugat irányában vették útjukat. Ebből adódóan egyesek kínai területekre költöztek, míg mások talán nyugat felé indultak. Tehát az orientalista kutatása szerint talán.
Szerintem is lehet, miért is ne?
Közbevetőleg annyit. A régészek azóta sem találtak egyetlen valódi, bizonyítottan hun leletet sem.
Viszont a leleteket ragyogóan meg tudták magyarázni. Egy példa. Találtak egy sírt, amiben a harcos a lovával volt eltemetve. A tudósok magyarázata szerint akkoriban a nomád népek harcosai a lovukat is a sírba vitték. Nomádok voltak a hunok is, tehát lehet, hogy hun sír. Találtak még a ló mellett övcsatokat, és nyílvesszőt. Így hunok is lehettek. Vagy ők is a Temuról rendelték?
Ez körülbelül annyira fikció, mintha majd sok évvel utánunk hazánk területén találnak egy sírt a kutatók, és az ünnepeltet Adidas cipőben temették el, akkor ő nagy valószínűséggel vizigót volt.
Vagy hun.
Az V.-ik században Attilának hívták a fejedelmet. Apja Mundzuk volt, akit valamiért Bendegúznak hívtak. Nagyapja a nagy Magyor volt. Érdekes, hogy Magyor, Engadiban nevelkedett, ami ugye a mai Izraelben van. Mundzuk, alias, Bendegúz két fiára, Attila, és Buda közös vezetésére bízta a fejedelemséget. Attila ismerte a manapság is használt magyar mondást, hogy „közös lónak túrós a háta”. És itt van a másik magyar szólás, a „nem oda Buda!” – kifejezés. Így aztán Atilla megölette a testvérét.
Ez 434-ben történt. Ekkortájt Attila birodalmának központja a Kárpát-medencében volt.
Attila 453-ban elhunyt. Pompás temetése volt. Hiteles források szerint (Anonymus, Kézai Simon, valamint Gárdonyi Géza) a fejedelmet becsomagolták arany, ezüst és bronz koporsókba, majd szétválasztották a Tiszát, és oda temették el. A szertartás fénypontja akkor volt, amikor lenyilazták a tanúkat. Gárdonyiék megúszták valahogy.
(Na, ez a történet ugyan végre igaz, de nem Attilával esett meg, hanem Alarik gót királlyal.)
A gyászévek leteltével ötszáz év múlva – Anonymus Gesztája szerint, valamint Kézai Simon (szintén újságíró) – megtartottuk a honfoglalást. Ezekben az írásokban a kormány közeli sajtó összeköti Árpád vérvonalát a nagy hun király Attila vérvonalával. Ez nagyon kellett Árpád fejedelem piárjához. Így legitimálták uralkodását. Az is természetes, hogy István király is Árpádházi volt. (Lett)
Közbevetőleg teljesség igénye nélkül, egy kiragadott részlet a magyar nép családfájából. Így összeszedve kevesek olvashatták.
Az megvan, hogy Ádám és Éva?
Tehát a kígyósi Évának tizedik leszármazottja Noé az árvízi hajós volt.
Noé negyedik generációs unokája volt Nimród. Akit egyébként Ménrótnak is hívtak.
Két fia volt, és itt jövünk képbe mi magyarok. Hát persze, hogy Hunor és Magor.
Innentől már mindenki tudja.
Akkor térjünk vissza a honfoglaláshoz! Érdekes történet. Már ötszáz éve itt éldegéltünk a Kárpát-medencében, mint hunok. Azt nem tudni, hogy Árpád visszament-e a Volga deltájába, vagy csak lemaradt az első csoporttól, de tény, hogy egyszer csak megjelent a Vereckei-hágón 896-ban. Aztán lementek a többiekhez. Ezt hívjuk mi honfoglalásnak a történészek szerint.
Tudósok még szolgáltak nyelvi bizonyítékokkal is, hogy hun eredetű a magyar nép. Bár pici hiba, hogy egyetlen hun nyelvű írás sem került elő. Így aztán nincs mihez hasonlítani.
Végezetül. Egyetlen hiteles bizonyítékot azért találtam a magyar-hun rokonságra.
Ők is felegyenesedve jártak.
