Linda de Haan és Stern Nijland leporellója
alapján megverselte, átdolgozta Csehy Zoltán
Három aranydombon innen,
három ezüst hegyen túl,
ott, ahol a kurta farkú
minden mezőt összetúr,
élt egy herceg meg az anyja,
és hát az udvari macska;
éldegéltek hármacskán,
ahogy írom, ahogy mondom:
éldegéltek hármacskán.
Öreg volt a királyasszony,
unta már a trónolást,
„jobb lenne már nyugdíjasnak
– ezt szajkózta, semmi mást –,
a ráncokat tatarozni,
lyukas zoknit foltozgatni,
az lenne ám az öröm!”
Ahogy írom, ahogy mondom:
az lenne ám az öröm!
Nem filózott a királyné
álló hétig hiába,
szép, hétalvó herceg fiát,
az ágyból kicibálta:
„Haszontalan, lomha lajhár,
most már megházasodhatnál!
S végre trónra ülhetnél!”
Ahogy írom, ahogy mondom:
végre trónra ülhetne.
Ráparancsolt nemes anyja,
döntsön holnap reggelig,
ő csak kuksolt, bénázgatott,
s nem kérte a reggelit.
Ám az anyja robothangja
azt szajkózza, hogy a rangja
ezt kívánja, semmi mást,
ahogy írom, ahogy mondom:
ezt kívánja, semmi mást.
„Minden herceg a környéken
megnősült már réges-rég!
Uralkodnak, háborúznak,
neked is így illenék!
Nős a szeplős, púpos, sánta,
vízkóros királypalánta,
csak te vagy ügyefogyott”.
Ahogy írom, ahogy mondom:
csak ő volt ügyefogyott.
Addig mondta, rikácsolta,
míg hajlott rá a herceg,
hogy ha muszáj, hát megnősül,
mással is már megesett.
A hajadon királylányok
listáján ahány név állott,
feltárcsázta az anya,
ahogy írom, ahogy mondom:
feltárcsázta az anya.
Jött is sorra a hercegnők
elképesztő serege,
Szoprán Szofi. Ausztria!
Fülbemászó csemege,
ahogy torka operázik,
magas céket gurgulázik,
ahogy írom, ahogy mondom:
magas céket gurgulázik.
Mint egy kissé testes hattyú,
cifrázta az éneket,
de a herceg csak fintorgott,
s örült, hogy már vége lett.
Ha folytatja, ennek hála,
nem megy többet operába,
ahogy írom, ahogy mondom:
nem megy többet operába.
Megjött Dolly, Texas küldte,
zsonglőrködik, mesteri!
Hat labdát pörget a légben,
s nem esik le egy se, ni!
Bűvészkedhet, művészkedhet,
a herceg csak ásít egyet,
ahogy írom, ahogy mondom:
a herceg csak ásít egyet.
Grönland lánya jött be akkor,
zöld volt, mint egy saláta,
a herceget ez a zöldség,
véli, szíven találja.
Nem találta. Nem a vágya
vegán király vegán lánya,
ahogy írom, ahogy mondom:
vegán király vegán lánya.
Bombayból egy manöken jött,
sudár, karcsú nő-torony,
csupa Gucci, csupa Prada
igen magas hőfokon.
A hercegre így se hatott,
bár kedvelte a divatot,
ahogy írom, ahogy mondom:
bár kedvelte a divatot.
Hortobágyról tűzről pattant
ostorcsettintgető jött,
csikóhajtás, gulyásfőzés,
ami vonzza szerfölött.
Palacsinta sülne hetven!
De a herceg rezzenetlen,
ahogy írom, ahogy mondom:
szegény herceg, rezzenetlen.
Filológus, urológus,
pszichológus, orvosnő,
ilyen lógus, olyan mókus,
doktor, ogre, mágus jő,
de a herceg kedve búsabb,
egy fokkal se randevúsabb,
ahogy írom, ahogy mondom:
egy fokkal se randevúsabb.
Mintha lepke lenne, s anyja
szeme gombostű, szegény,
felnyársalva érzi magát:
kész a lepkegyűjtemény!
A hoppmester mesterkedik,
van itt még egy, s beengedik,
ahogy írom, ahogy mondom:
van itt még egy, beengedik.
Arany fürtjét leeresztve
lép be a kis hercegnő,
a fivére elkísérte,
és a hatás: dermesztő!
Lett nagy öröm, volt nagy öröm!
szerelem ez, sőt: a köbön!
Ahogy írom, ahogy mondom:
szerelem ez, sőt: a köbön!
„Szívem lángja, mint a mályva,
ő lesz az én kedvesem,
azt se tudtam, mi fán terem
a legforróbb szerelem!”
– szólt a herceg elpirulva
spontán ölelésbe hullva,
ahogy írom, ahogy mondom:
spontán ölelésbe hullva.
„Hinni ezt én sose mertem,
hogy a párom itt lelem,
mint amikor nagyhirtelen
gazdag lesz a nincstelen.”
Ez már máshogy úgysem lehet,
ölelkeznek a hercegek,
ahogy írom, ahogy mondom:
ölelkeznek a hercegek.
A hercegnő nagyot kacag,
hogy fivére lett a sztár,
nem bánja, hogy hoppon maradt,
esze úgyis máson jár,
isten végez, ember tervez,
hozzámegy a hoppmesterhez,
ahogy írom, ahogy mondom:
hozzámegy a hoppmesterhez.
Héthatárra szólt a lagzi,
két királyfi lett egy pár,
az örök szerelmet zengi
most a legszentebb oltár.
Az egér is a templomban
örömkönnyet hullat mostan,
ahogy írom, ahogy mondom:
örömkönnyet hullat mostan.
Megjelent a Meseország mindenkié című kötetben.
