Meghitt csöndre int a Balaton,
ha rohantál, megtorpansz,
partot érve, a lágy, simogató
hullámoknak ellenállni nem tudva.
Vadkacsa ring szelíden a vízen,
fiókája halk, esdő csirrogása
hallik a békés csöndben.
A nádasnál hattyúpár úszkál,
de füttyödre nem jőnek, mert
kenyeret nekik ma nem hoztál.
A távolból sötét vitorlás közelít,
itt a halásznak van mit enni,
s annak, ki a természet Istenét tiszteli.
Csupán a víznek ezüstszürke csíkja
jelzi, hogy azt a kékesszürke őszi égbolt
féltőn, szeretőn öleli, és érzed:
SOHASEM SZABADULSZ.
