Ősi lelkek dübörgő moraja:
adjátok vissza régi szabadságomat!
Lelkek megalázó tiprása,
jogom van tűrni a megalázásokat,
hisz én is ember vagyok. Bűn, amiért élek?
Szabadságot a meggyötört népnek!
Kegyetlen emberek, legalább gyereket ne verjetek!
Zokogó emberek, asszonyok, gyerekek,
ragadjatok bárdot, ne engedjétek el a szabadságot!
Ti embertelen zsarnok urak,
nem láttok mást, csak gyűlöletet, s átkot.
Üthettek, verhettek, sújthattok korbáccsal,
de mi nem félünk, mert büszke emberek vagyunk.
A fájdalmas emléket megőrizzük,
mégis büszke nép leszünk,
s unokáink sírjainkhoz hoznak egy szál virágot
s mesélnek, ők voltak,
akik elhozták nekünk a szabadságot.
