795. szám Vers

Rozsdaövezet – Hajnali piac

By

Kihűlt pengeként

az ég kékje felvillan,

a vastag felhőbe

keskeny rést hasít;

az éjszaka álma

a résen át elillan,

elűzi az avas zsírban

sercegő fasírt.

 

Vonakodó redőny felől

rozsdás hang csikordul,

a tápászkodó csöves

üres gyomra kordul;

cigiért nyúlna,

de tegnap elfogyott…

hát ránt egyet megrogyott

nadrágján tétován

és a megálló felé

pár csikkért elindul.

 

A piac sarkán a büfénél

borostás rakodók gyűlnek,

szemerkélő esőben

az álmosságtól fáznak,

tettetett jókedvvel heccelődnek,

míg hitelbe pálinkáznak;

majd a teli zsákok

és üres zsebek

körforgásában elvegyülnek.

A tetőkre csapzott,

szürke galambok ülnek.

You may also like