Kihűlt pengeként
az ég kékje felvillan,
a vastag felhőbe
keskeny rést hasít;
az éjszaka álma
a résen át elillan,
elűzi az avas zsírban
sercegő fasírt.
Vonakodó redőny felől
rozsdás hang csikordul,
a tápászkodó csöves
üres gyomra kordul;
cigiért nyúlna,
de tegnap elfogyott…
hát ránt egyet megrogyott
nadrágján tétován
és a megálló felé
pár csikkért elindul.
A piac sarkán a büfénél
borostás rakodók gyűlnek,
szemerkélő esőben
az álmosságtól fáznak,
tettetett jókedvvel heccelődnek,
míg hitelbe pálinkáznak;
majd a teli zsákok
és üres zsebek
körforgásában elvegyülnek.
A tetőkre csapzott,
szürke galambok ülnek.
