Este van. Merengve kémlelem az eget,
Miközben hűvös szél járja át megfagyott lelkemet.
Arra gondolok, milyen jó volt veled,
Mikor még mellettem voltál, s foghattam a kezed.
Sorsunk egymástól eltávolodott,
Fényévekre egymástól látok két csillagot.
E két csillag hajdanán káprázón ragyogott,
De most fényük halovány, emlékük megkopott.
Lelkem így lett koldus, ki könyörgőn enni kér,
Meg nem értett, kitaszított gyermek – aki fél.
Bár csillagom haldoklik,
de a remény bennem él,
Hogy a csoda újra rám talál,
csillagom benne új életre kél!
Megjelent a szerző Álmok földjén című kötetében.
