Mert sivatag-kopár ízzel fojtogatnának a napok,
Ha nem tudnám édes, hogy szerelmed vagyok.
Hullócsillagok hallgatták meg imám és kívánságaim,
S ma a Hold velem, tőled részegedik meg.
Látod, kedves, ahogy illatvirágok rajzanak körbe,
Feléd ragyogva, intve,
Csodálva téged, meghajol előtted a világrengeteg,
Neked adom minden kincsemet,
Csak magadat nem, mert te az enyém vagy,
Így meghagyom magamnak a legnagyobbat.
2025 november, második díj
