jó lenne végre egy kicsit élni,
ahogy elképzeltem szépen, boldogan,
nem úgy, hogy a kín szinte húsom tépi,
és eltűnni a semmibe nyomtalan.
jó lenne Istenhez menni látogatóba,
a háza hazug, oda nem megyek,
pedig szükségem volna pár igaz szóra,
vajon van-e ilyen köztetek emberek.
jó lenne, jó lenne vad lovon vágtatni,
a szélnek feszülne deres hajam,
és akár a vándorok ezüstös szárnyai,
repkednék erre-arra, bár néha céltalan.
Jó lenne beszélgetni egy sárga virággal,
amit neked ígértem, ha nem szeretlek,
a szívem régen megtelt jégszilánkkal,
fagyos ágaira madarak telepedtek.
és fáznak szegények, akár csak én,
hiába ez a szép tiszta szavú nyár,
ülj le velem kedves az ég tetején,
jó lenne, jó lenne, nem tudom, talán.
