Hatsávos, forgalmas főút. Ötven körüli asszony, tíz évkörüli kislány, (vagy talán már nagylány?), egy röpke pillanatra megállnak, aztán futás át az innenső oldalra. Dudakoncert, legalább tíz autós tülkölt ijedtében. Szerencsére sikerült valahogy, cikkcakkosan, sikongatva, villámgyorsan átérniük. Egyetlen kocsi sem ütötte el őket, sőt, egymásnak sem koccantak meglepetésükben. Csupán csak elfehéredtek, avagy elpirultak. Mármint a sofőrködők.
Ezen az oldalon, ahol magam is éppen sétáltam, két egyenruhás, egyikük csodaszép lány, a másik magas, morcos, széles vállú férfi. Mondanom se kell, a morcona rendőr állította meg a két szabálytalankodó hölgyeményt.
– Úristen! Hát maguk mit műveltek itt! Talán meg szeretnének halni?!
Az idősebb nő lehajtott fejjel éppen azt vizsgálgatta, hátha kinő valami rendkívüli, valami szépséges növény az aszfaltból. Olyan elmerülten várta eme rendkívül különös, világrengető eseményt, hogy meg sem hallotta a város rendjére felügyelő személy kérdését.
– Válaszoljanak végre! Talán azt várják, hogy alaposan megbüntessük magukat?
Az asszony bambult lehajtott fejjel. A kiscsaj oldalba bökte, ám a bamba hölgy egyáltalán nem reagált. A leányzó újra oldalba lökte, megint semmi. Mi mást tehetett volna szegényke, neki kellett válaszolnia. Előbb persze olyan ártatlan képet vágott, mint a ma született kisbárány, kis gida, kiskutya, kismacska, kis maci. Kétlábú lévén, talán a párnapos csecsemő hasonlat illik rá a legjobban. Mármint arra az arckifejezésre, amit pofikájára varázsolt.
– Bocsánat, kedves biztos Úr, de mi mid a ketten borzasztóan bolondok vagyunk.
Alig tudtam magamba fojtani a nevetést. Főleg, mert láttam a rend morcos őrének arcán, hogy szörnyen meglepődött, és olyan muris pofát varázsolt magára, amilyet csak a legprofibb humoristák arcán láttam. Tényleg majdnem kipukkadtam a visszafojtott kacagástól, de a szép rendőrnő megmentett. Ő ugyanis jóízűen hahotázott. Na, ha neki szabad, akkor nekem is.
Állítólag a jókedv ragadós. A morcosság lassan-lassan eltűnt a haragvó rendőrbácsi kemény arcáról, és mosoly költözött helyére.
– Nos, jól van, ha megígérik, hogy ilyen butaságot soha többé nem tesznek, eltekintünk a büntetéstől.
Erre aztán a lehajtott fejű tettes is felnézett, és egyszerre kiáltotta a két delikvens:
– Ígérjük, ígérjük.
– Ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó! – mondta a csinos rendőrlány.
2024 szeptember, harmadik díj
