Próbálom elűzni a világ őrjítő zaját,
Figyelni megváltóm szelíd, csendes szavát.
Megnyitni a jó előtt szívemnek ajtaját,
Beszippantani a mezők ezernyi illatát.
Megélni, hogy létem a legnagyobb ajándék,
Hogy a szív kincseinél szebbet nem találnék.
Tudni azt, hogy bármily csodát hiába is várnék,
Mert a csodák voltak azok,
melyek rám vártak már rég!
