Nyitott szemekkel álmodom a jövőmről,
mert eligazítást nem kaphatok senkitől.
Mint egy labirintusi úton, úgy lábalok,
de szomorú múltamból ki nem találok.
Nem én vagyok az egyetlen, aki így él,
ki isteni szeretetben jó utat remél,
talán döntse el az Úr, hogy jó úton járjunk,
mert az isteni szeretetben mindig rátalálunk.
Ismerve e gondolatok erejét tehát,
e labirintus nem tetsző sötét oldalát,
a távoli fényesség útba visz minket,
szeretetben és boldogságban elérhet titeket.
Irt későn, de rátaláltam a sima útra,
göröngyöket elhagyva, meglátva e síkra.
Boldog vagyok, mert neki élhetek,
Bár sosem láttam, de akkor is szeretem!
