Most nem ez a csend kell,
nem a hideg, kopár világ,
nem a homok száguldása a napon,
nem az esti fények a kinti padon,
nem ez a csend kell,
nem az üres szoba hangtalansága,
nem a napsütéses sárga,
nem a billentyű kopácsolása,
nem a tánctalan zene duruzsolása.
Nem ez a csend kell,
nem alvón ülve, alvón állva,
nem készakarva jó pofát vágva,
nem visszafojtva, hangtalan kínba’,
nem páratlan cipők sarokba dobva,
nem a redőny apró fényfoszlánya,
nem a vesztett játszmák dala,
nem, nem ez csend kell!
Karodban tarts! Az a csend kell.
