Csendem bújik a sarokba,
magára húz egy takarót,
szürkületi kósza reggel
elindítja a hajót.
Rakd a szenet, te korai,
pöfögjünk el messzire,
hozd a verklit,
azt sem bánom,
ha nem leszek
búskomor már télire.
Likes
No Comments