Látja, hogy tél alszik a szikladombon,
mögötte sűrű köd, át sem enged.
A nap is hiába kel, ásít,
foga koccan, mikor harap egyet.
Az ember nem állhat meg,
hogyha ott van.
Hegyeket lát, tovább megy,
fel a csúcsra.
Felette már új a felhő,
de akkor is a régi súlya nyomja.
Alatta tenger, mélység nélkül,
látja, hogy a vízen úszó nem kap szelet.
Miféle álom ez, kérdi,
amiben minden út csak visszavezet?
