November 23-án, életének 67. évében elhunyt Balog Gyula lakhatási és emberijogi aktivista, a hajléktalanság elleni küzdelem emblematikus alakja, aki haláláig az Első Kézből a Hajléktalanságról program vezetője, az Utcáról Lakásba Egyesület sorstárs-segítője és a Közélet Iskolája Alapítvány kurátoraként tevékenykedett.
Gyula és a Fedél Nélkül utolsó két évtizede szorosan egybeforrt. 2004 óta a lap alkotója, terjesztője, aztán a szerkesztőség újságírója, majd programvezetője lett. „Az egyik legrégebbi harcostársamat veszítettem el, olyan embert, aki tudatosan áldozta fel életét sorstársai életének javításáért. Bő két évtizede dolgoztunk együtt, megismerkedésünkkor azonnal feltűnt, mennyi lendület, elszántság van benne, mennyire akar valamit tenni a világért. Energiája, bölcsessége, kreativitása nagyon jól jött az újjászerveződő szerkesztőség számára. – emlékezett Kepe Róbert, lapunk felelős szerkesztője.”
Éveken át közöltük folytatásokban memoárjait, 2005-2008 közt újságíróként dolgozott, majd 2009-től az általa megálmodott Első Kézből a Hajléktalanságról program vezetőjeként. Itt teljesedett ki igazán, kamatoztatni tudta pedagógiai érzékét, vezetői kvalitásait. Több száz előadót képzett sorstársaiból, akik több tízezer diákkal beszélgettek már arról, mi is az a hajléktalanság valójában. Befogadó, gyógyító közeget teremtett, inspirációt nyújtott a program előadóinak. Az EKH program olyan hagyaték, melyet szerkesztőségünk minden körülmények közt életben kíván tartani.
A benn élő forradalmár tisztában volt vele, a szemléletformálás mellett az érdekérvényesítés is elengedhetetlen a valódi változáshoz. Alapítója volt a Vagyunk Egyesületnek, majd az A Város Mindenkié mozgalomnak, az Utcajogász Egyesületnek és a Közélet Iskolája Alapítványnak, utóbbi szervezet kuratóriumának is tagja. Számos tüntetés szónoka volt, részt vett a Ferencvárosi Polgármesteri Hivatal befalazásában, a Józsefvárosi Polgármester irodájának elfoglalásában, kilakoltatások ellen képzett élőláncokban, flash mobban, mindenütt, ahol a mélyszegénységben élőkért ki kellett állni. A Velünk beszélj, ne rólunk!-elv kérlelhetetlen nagyköveteként is emlékezünk rá.
A 2010-ben hirtelen ötletből jelentkezett, és óriási meglepetésünkre felvételt nyert a Nemzeti Erőforrások Minisztériumába, egy tervezett, később félbemaradt országos hajléktalanügyi stratégia készítéséhez tapasztalati szakértőként alkalmazták, országos ismertségre tett szert, vidáman mesélte, milyen gyorsan ért véget minisztériumi karrierje, miután petíciót írt az aktuális államtitkárnak a hajléktalanság problémájának tervezett rendészeti megoldása ellen. „Bízom abban, hogy egyszer eljön az idő, hogy a kormányhivatalok, önkormányzatok munkáját olyan tapasztalati szakértők segítik, akiket valóban meghallgatnak, és akiket nemcsak a tévében lehet mutogatni.” – nyilatkozta a történtek után a Narancsnak.
Gyakran így mutatta be magát: „az identitásom az, hogy A, Alkoholista, H, Hajléktalan, A, Aktivista és most már az Sz is, mert Színész is vagyok. Tehát AHASZ.”
Bár jó évtizede lakásban élt, és a 11.459. józan napján ment el, az identitás maradt. A színészi is, több, mint félszáz előadáson játszott a Cím nélkül – hajlék-kaland-játékban és nagyon élvezte a filmstatiszta munkákat, Gérard Depardieu-vel lejtett táncára gyakran emlékezett.
Csak kevesen tudták róla, hogy szabadidejében Mars expedíciót tervezett, hogy mennyire szeretett pingpongozni és focizni, hogy legóból épített hajléktalan szállót, hogy milyen élményt jelentett vele egy-egy ulticsata, hogy imádta a Balatont és a természetet. A Béke szigete című könyvét már nem fejezhette be.
Pótolhatatlan veszteség érte a magyar társadalmat.
Gyulát közösen gyászolja az Első Kézből a Hajléktalanságról, a Fedél Nélkül, a Közélet Iskolája, a Menhely Alapítvány, az Utcajogász és az Utcáról Lakásba Egyesület közössége, valamint számtalan magánember, barátai, olvasói és vásárlói.
2025. december 17-én, 13.30-kor kísérjük utolsó útjára az Új Köztemetőben, majd 18.00 órától a Mátyás-templomban gyászmisét celebrálnak.
