Homlokon csókolt a reggeli fagy,
valahogy más volt, novemberi,
ős-naivan kerestem szűz havat,
de a tél jövőre elteszi.
Befőttben kifőzött gondolatba
mindenik szó magára marad,
gaz köntösbe vart jégtemplomokba
lim-lom oltár jut, s dönt le falat.
Jöjj, Megváltó, pokolba álszentek,
gigászi imába vesszen a rossz,
a jók csak sötét börtönre leltek.
Szárnyukat szegték, mint hős Ikarosz,
halott, kit emlékbe sem temettek,
talán az új év új reményt is hoz.
