nyitva maradt a kapu
besétálhatsz szabadon
a strandra
még sütkérezik arcunk
a hableány utolsó
útjára
indul unottan dudál
távolban egy magányos
hattyúlány
kenyérhéjért pitizik
kiröhögi egy káró
katona
van üres pad is ahol
öledbe hajtom végre
a fejem
nézd csillan egy ökörnyál
körbeszőne bennünket
de késő
egy hulló platánlevél
eltépte így hát lustán
tovább száll