Olyanok vagyunk,
akár egy összetákolt jegyzőkönyv,
csak ütik belénk a számokat,
adatokat: kivel, mikor,
hogyan, miért, hol és mikor,
a baj csak az, mindig a jelenben,
születésünk pillanatát, körülményét,
és az azóta eltelt hosszú éveket
maximálisan figyelmen kívül hagyva.
De ha olykor mégis
ártatlanságunkra derül fény,
és újra kezdhetnénk mindent,
mondjátok, miként nézhetnek ránk
ilyen rosszallóan?
Mert eggyel kevesebb maradt,
akit háttal a falhoz lehetne állítani,
és a többi néma csend volna, semmi más…
2025 május, második díj
