sötét ez a ház
ablak nincs sem
bármilyen fényforrás
táguló szűkülő kamrák
szörcsögő zaj a
falakon átszűrődő
mérgező robaj
minél messzebb
a forrás nagyobb
a rombolás a rossz
indulat az ártás
s csak csökken az
erő bár még ez-az
mozog itt mégis a fű
rajta már egyre nő –
egyre gyengébb s
halkabb egyre
kisebbeket üt
a létébe olyannyira
belefáradt verő…
míg a tető a főkapu
elé teljes parádés
díszben barbárokat
várni kiül –
anélkül hogy tudná
azok már nincsenek –
olcsó megoldásra
szert itt már senki
sehogy nem tehet…
