Az Első Kézből a Hajléktalanságról program előadói idén is megtartották három napos továbbképzésüket. Rendezvényünknek a Kesztyűgyár adott otthont, majd két tucatnyi vendég segített minket, Szemir étterméből étkeztünk finomabbnál finomabb egytálételeket, mindezt a Hajléktalanokért Közalapítvány támogatásával.
Az első napon Balog Gyula, a program vezetője köszöntötte a vendégeket és elmondta, hogy már hagyományosan májusban, sok éve kerül sor a három napos tréningre, ahol új előadóinknak alkalmuk nyílik élesben kipróbálni magukat, a tapasztaltak finomíthatják előadásaikat, és továbbá két személy bemutatkozhat moderátorként.
Gyakoroltunk kiscsoportos foglalkozások keretében a tizenkét perces rövidített, és a harminc perces élő könyvtári szerepünket. Tizenöt előadót lehetett meghallgatni és a vendégek meghallgatva az előadókat, azonnal visszajelezhettek. Nagyon fontos a visszajelzés akár pozitív, akár negatív, mert mindenképpen tanulhatunk belőle, ebből újra fel tudjuk építeni magunkat, és előadói stílusunk is fejlődik. Amikor minden csoport elkészült, plenáris megbeszélésre került minden. Nagyon sok építő észrevétel került megfogalmazásra és nagyon jól fogadták előadóink.
Élvezik a kemény munkát.
fotó: @bodzaphotography
Második napon folytatódott a tizenkét perces gyakorlás, és az előző napi kritikákat feldolgozva indultunk újra neki a feladatoknak. Minél többet gyakorlunk, annál hatékonyabbak leszünk és összekovácsolódik a csapat is. Délután az élőkönytári gyakorlás került előtérbe és átbeszélve az eseményeket lezártuk a napot. Örültünk hisz ezen a napon már kevesebb hiba történt, elmondhatjuk a csapat tanulékonysága nagyon szuper.
Harmadik nap inkább a játék került előtérbe. Minden szituáció előre kidolgozott formátumban, előre begyakorolt szerepek szerint történt. De minden évben vannak egyéni újítások, ötletek, amit beépítünk, ezért is fontos, hogy mindenkire sor kerüljön ilyenkor. Vendégeink minden szituációban remekül szerepeltek, jól fogadták a szigorúbb és könnyedebb helyzeteket. Időnként megdöbbentek, hogy előfordulnak ilyen „esetek” a hajléktalan emberekkel. Akik pedig már voltak tréningjeinken, a fejlődésünknek adtak hangot.
Összegzésként elmondhatom, hogy a három napos tréning nagyon építő volt csapatjellem szempontjából is, mert érezhetően összekovácsolódott a csapat. Odafigyeltünk egymásra, segítettük a gyengébb társainknak. A vendégeink, főleg az újak megdöbbentek élettörténeteinken, s elmondták számukra ez nagyon jó dolog volt, hogy meghallgathatták. Elgondolkoztak sok mindenen és nem is gondolták, hogy élhetnek emberek ilyen sorssal a hátuk mögött, hogy ez az egész így megtapasztalva példamutató értéket képvisel számukra, mert a kitartásunk, az élni akarásunk, a megoldóképességünk elmondhatatlan.
Azt gondolom, az előadótársaim is remekül érezték magukat, lelkesen készültek a három nap alatt az elkövetkezendő feladatokra, pedig összesen 22 órát dolgoztunk a hétvégén. Csoportunk iskolákban, felső oktatási intézményekben, cégeknél, civileknél tart előadásokat meghívások alapján, s minden alkalommal mi is tanulunk meghívóinktól.
Elmondható most is, hogy a kedves vendégeink szeretettel fordultak felénk, figyeltek ránk, érdeklődéssel hallgatták élettörténeteinket és sosem ítélkeztek hibáinkért, amiért köszönet és hála jár nekik. Köszönjük mindenkinek, aki támogatott bennünket eddig is és a jövőben is. Köszönjük a Menhely Alapítványnak odaadó gondoskodásukat, ahogyan kezelik csoportunk dolgait, elsősorban Anninának, aki most is kitett magáért, előkészített és koordinált mindent, hogy mi jól érezhessük magunkat.
Buksika
A program a Hajléktalanokért Közalapítvány támogatásával valósult meg.
