a szerelem ennyi – te meg én
némán ülünk Isten tenyerén
megszépül bennünk ez a világ
hunyt pillánk alatt tavasz vár
szeretni jobban hogyan lehet
álmot hordoz a képzelet
ölelő karod vállamra forrva
lépegetünk a valaha múltba
a szerelem ennyi – te meg én
vallomások ujjaink hegyén
s ha összeér ráncos homlokunk
dalol bennünk a holnapunk
látod csak mienk ez a világ
lettünk egymást ölelő rózsaág
álmodunk együtt viruló tavaszt
leszünk rügyet bontó gallyak
a szerelem ennyi – te meg én
csak suttogunk Isten tenyerén
egymásban élünk – álmodunk
te én vagy – s én te vagyok.
